Irodalmi lépegető

• olcsó fogás ebédre
• a rosszmájú étek
• hiba lenne megenni
• elhinni is vétek
• néha jönnek agyamra
• ilyesfajta képek
• nem mondom, hogy rondák
• nem mondom, hogy szépek
• de amíg kezem van
• képet szét nem tépek
• s míg lábam is mozog
• mindig egyet lépek
• így halad előre
• mostanság a lélek
• nem kellenek hozzá
• lépegetőgépek:)

                                               Vad    


                                   mostohán bánt velünk az idő
                              foltos bőrünk kiszáradt
                         ahogy az ér vize elfolyt
                      szerelmünk is elfáradt
                    egykor ő kergetett sután
                    gátjaim közt elakadt
                   lelke mélyén vérző sebe
                   mindutalan felszakadt
                   léptem nyoma
                    sebében mindörökre megmarad
                     így lettünk az idők során
                       én a vadász
                           s ő a vad

 Emberből szőttek 

egy vékony hálón csobbanni hirtelen

életveszélyes

higgy nekem

feldobni a  magasba  elméleteket

aláállni, felfogni a permetet

szelektálni szemetet

felnőtt igyekezet

csak emberből szőttek még

hajam szála görbül

ahogy csurran a lét

csak csontom van

szögletes kemény

és az ütközet a hússal

szinte esemény

amikor meghal

(egyszer csak úgy fújt a szél,

hogy hangját nem hallottam

az idő múlásának

csak a széttépett levelek

mutatták meg

hogy már

nem is létezel

ócska kis sorok ezek

méltatlanok hozzám

csak az fáj, hogy hazudtál

és hogy nem ismertelek.

nem is!

hogy megismertelek

elég lett volna az élet nélküled is

így kétszer kell meghalnom

egyetlen életben)

Zárt ajtók

..zárt ajtókon mondd, 

miért nem férek én át?

lomha testem zavar

vagy felhasított vénám?

foltos levegőbe csavart bódulatom,

vagy istentelen álmok alatti hódolatom?

zárt ajtókból mondd,

miért állnak ki kések?

s a zárt ajtókra mondd, 

miért nem férnek rések?...

Falak

törpelángon ég

az ágybetét

nem húzza súrlódás 

magányéletét

a zavarosban épp

senki sem halászik

a bokorban a málna

medvére vadászik

szófukar falak

ha mesélni tudnának

önsúlyuk alatt

összeomlanának

Rétegek

Úgy menni az úton,

hogy lassan semmid sincs,

csak levált rétegek

bolyhos pitypangokon

s olcsó idézetek,

olcsó tollakból merített

kopott életképzetek,

mások életéből vett

kirakat-gyöngyszemek,

épp csak levetett,

bőrszagú jelmezek.

S majd úgy menni az úton,

hogy már ezek sincsenek,

akkor segítsetek

útszéli istenek.

Titkod tudni akarom?

Volna,mi elmondható egy szóban

volna, mi egyszerű s átlátható,

de titkod hullámot kelt a tóban,

s  így aggályom tüze táplálható.

Önmagát gerjeszti a láng,

felfalja magát, falánk,

S marad a bőr alatt haló

szomorú alattvaló.

instant

kellene egy zacskónyi érzés

frissen pezsegne a felszínen 

ahogy keverem

kellene olykor ezekre az órákra

valami zaftos, vízben oldódó

szerelem

 

 

 

 

bögreség

eltörtem a kedvenc bögrém

nem az első eset

majd megtanulom

hogy másra koncentrálva

kikúsznak a kezemből a bögrék

és cserepeken kell mászkálnom

egy ideig

de csak míg felfogom

hogy a bajban ismerszik meg a fokozat

és bárhogy is számlálom

fejben vetítem egymás után

a képeket

ahogy a ma reggel is indult

nem tudom

ez az egész ok volt-e vagy okozat