amikor meghal

(egyszer csak úgy fújt a szél,

hogy hangját nem hallottam

az idő múlásának

csak a széttépett levelek

mutatták meg

hogy már

nem is létezel

ócska kis sorok ezek

méltatlanok hozzám

csak az fáj, hogy hazudtál

és hogy nem ismertelek.

nem is!

hogy megismertelek

elég lett volna az élet nélküled is

így kétszer kell meghalnom

egyetlen életben)

Zárt ajtók

..zárt ajtókon mondd, 

miért nem férek én át?

lomha testem zavar

vagy felhasított vénám?

foltos levegőbe csavart bódulatom,

vagy istentelen álmok alatti hódolatom?

zárt ajtókból mondd,

miért állnak ki kések?

s a zárt ajtókra mondd, 

miért nem férnek rések?...

Falak

törpelángon ég

az ágybetét

nem húzza súrlódás 

magányéletét

a zavarosban épp

senki sem halászik

a bokorban a málna

medvére vadászik

szófukar falak

ha mesélni tudnának

önsúlyuk alatt

összeomlanának

Rétegek

Úgy menni az úton,

hogy lassan semmid sincs,

csak levált rétegek

bolyhos pitypangokon

s olcsó idézetek,

olcsó tollakból merített

kopott életképzetek,

mások életéből vett

kirakat-gyöngyszemek,

épp csak levetett,

bőrszagú jelmezek.

S majd úgy menni az úton,

hogy már ezek sincsenek,

akkor segítsetek

útszéli istenek.

Titkod tudni akarom?

Volna,mi elmondható egy szóban

volna, mi egyszerű s átlátható,

de titkod hullámot kelt a tóban,

s  így aggályom tüze táplálható.

Önmagát gerjeszti a láng,

felfalja magát, falánk,

S marad a bőr alatt haló

szomorú alattvaló.

instant

kellene egy zacskónyi érzés

frissen pezsegne a felszínen 

ahogy keverem

kellene olykor ezekre az órákra

valami zaftos, vízben oldódó

szerelem

 

 

 

 

bögreség

eltörtem a kedvenc bögrém

nem az első eset

majd megtanulom

hogy másra koncentrálva

kikúsznak a kezemből a bögrék

és cserepeken kell mászkálnom

egy ideig

de csak míg felfogom

hogy a bajban ismerszik meg a fokozat

és bárhogy is számlálom

fejben vetítem egymás után

a képeket

ahogy a ma reggel is indult

nem tudom

ez az egész ok volt-e vagy okozat