"Talán eltűnök hirtelen"

Nem is értem, miért félek annyira az elmúlástól, ha az élettel se tudok mit kezdeni...

fa-pech

madárdalol

Egy madár a táskán cérnahangon énekel.

Nem értem pontosan, de nem is ez érdekel.

Apró lábakon tipeg, mégis alig érem utol

csöppnyi madártest, és színes cérnatoll.

Ha magam varrtam volna, tán megérteném,

Ha megérteném, hát megértem én.

 

fényed

Mindenben ott vagy, és ez borzongató.

Épp csak annyira, mint egy angyal szárnyának érintése a válladon.

 

zen

Alkatra gömbölyded.

Színre pasztell.

Tapintásra reagál.

Fényre tágul.

elmúltak

 

most fáj

 

Nem fájhat örökké.

És falak sem lesznek mindig.

Majd festek magamnak mosolyokat, hogy legalább kívülről jó legyen rám nézni.

mese

Halkan koppanó esőcseppek alatt üldögélek.

Mesélni volna kedvem.

Én lennék a legboldogabb, ha volna egy életre szóló mesém.

 

Ahogy csendben közelít az ősz, úgy hullanak le rólam a nyári színek is.

De jó így. 

Ha már egyedül, legyek fakó, legyek áttetsző,

hogy átengedjem magamon az anyagi világ karcoló barázdáit.

Köszöntés

Kristálytiszta hittel jöttem. 

Önmagam felé indultam el, és a spirálban próbáltam elfordulni.

Hát itt vagyok. Fényt viszek, fényt hozok.