Téli metszet
..S lám nemsokára megtelnek a fénnyel teli bögrék lusta füsttel, lábakra gyapjúzokni kerül, s csapatokban délre szálló vándorlelkeink találkoznak az idő túloldalán.
Hiszem azt, hogy kezed kinyújtva, csak el kell kapnom a megfelelő ütemet, amikor melletted léphetek.
Bebújnék a kabátod alá, ha megengeded kicsit. Tégy zsebre, és játssz velem, ha a hétköznapok darálója nem enged szorításból.
Leszek a csillagod, leszek hópehely az orrodon, bármi leszek én, csak láthassalak, csak érinthesselek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése