oly közel voltak egymáshoz, ő és a túró, no meg a tejföl...
és ha már itt tartunk, a tésztahegy tetején állt, és onnan kémlelt lefelé
csinos is halmot gereblyézett össze maga alatt, de mivel nem tudta az arányokat, így minden annyira szemcsés lett
csak pár percig, mert a felszálló gőz megolvasztotta a kis kristályokat
csendesen figyelte a halmazállapot-változást, és azt gondolta, bár ő is olvadna el ebben az édes gyönyörűségben
soha nem volt ennyire fehér semmi, vagy ennyire nyilvánvalóan ...romlandó
vagy talán mégis
egyszer a hóember répaorrára ült nézelődni
csak akkor havazott, és mindent a csontos hideg járt át
most jó volt itt elmeditálgatni a halom tészta tetején, és egy percre nem gondolni másra
csak az édes világ mulandóságára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése