2014. szeptember 18., csütörtök

A hontalan vitéz



Feslett inge alatt halkan dobban szíve,
Arca barázdáján porló földutak
Mindezen világnak földön túli híve,
Kóbor lélekként kiutat kutat.

Elnyűtt paripája szellemként követi
Éjjel szól csak hozzá, hangjával igéz,
Néha simít rajta vagy sírva öleli
De helyét nem leli a hontalan vitéz.

Lidérces álmában egyre csak azt kéri,
Lenne szívén a vágy fesztelen-laza
Kormos Holdja árván, fentről szemléli
Súgná, de hiába:
-Nem minden út visz
haza

2012




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése