...elmerülni, megmártózni, fényben élni... (az írások nem időrendi sorrendben vannak közzétéve)
2014. szeptember 18., csütörtök
A hontalan vitéz
Feslett inge alatt halkan dobban szíve,
Arca barázdáján porló földutak
Mindezen világnak földön túli híve,
Kóbor lélekként kiutat kutat.
Elnyűtt paripája szellemként követi
Éjjel szól csak hozzá, hangjával igéz,
Néha simít rajta vagy sírva öleli
De helyét nem leli a hontalan vitéz.
Lidérces álmában egyre csak azt kéri,
Lenne szívén a vágy fesztelen-laza
Kormos Holdja árván, fentről szemléli
Súgná, de hiába:
-Nem minden út visz
haza
2012
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése