2014. szeptember 10., szerda



                                               Vad    


                                   mostohán bánt velünk az idő
                              foltos bőrünk kiszáradt
                         ahogy az ér vize elfolyt
                      szerelmünk is elfáradt
                    egykor ő kergetett sután
                    gátjaim közt elakadt
                   lelke mélyén vérző sebe
                   mindutalan felszakadt
                   léptem nyoma
                    sebében mindörökre megmarad
                     így lettünk az idők során
                       én a vadász
                           s ő a vad

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése