Mindig ugyanaz az ablak,
mindig ugyanaz a függöny,
mindig ugyanaz a kéz,
amitől várod, hogy üssön.
Mindig ugyanaz a nap,
mindig ugyanaz a kétely,
Mindig ugyanoda jutok,
Az élet még ezer méter.
Mindig ugyanaz a fény,
mindig a másik oldalon,
mindig csak növekszik
bennem a fájdalom.
Mindig újrakezdem, és
mindig csak holnaptól, de
mindig eltávolodom
attól az ablaktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése