(Van, hogy a test aludni, a szív pedig beszélni vágyik...)
Mondd
mondd, hová tegyem mosolyod,
mert nincs olyan polcom,
mely felérne hozzád
de ha fel is érném,
hisz ismersz, csak felborítanám
egy magas sámliról tán elérném egyszer
és aztán rájönnék,
hogy nincs rád ellenszer
bekúsztál szívembe,
fényes sávot hagyva,
de még mindig félek, hogy
visszafordulsz,
hisz az ajtó nyitva
de ez az ajtó nyitva is marad,
ha menned kell mégis
s nyílt szívemből akkor
kiszállok majd én is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése