szétfolyt

...szeretnék istennő lenni,
   ahogy még sosem,
  de két mosás közt úgy tűnik,
  nem megy ez nekem
  szeretnék tüzes lenni
  pajzánul, pajkosan,
  de csak a tűzhely mellett
  játszhatok hasznosan
  szeretnék újra az lenni,
  akit megszerettél.
  de szétfolyt a varázsom,
  akár  a szemhéjfesték....

2010. december

túlságosan megérteni egy álmot sosem tudunk igazán

vagy tán nem is kellene?

hogy hol kezdődik bennünk a vágy a megismerésre? melyik sejtünk veti fel először a kérdést, hogy látni akarjuk a mögöttest?

számít ez?

csak szeretnénk értelmezni az értelmezhetetlent, hogy be tudjuk fogadni az ismeretlent

te ott állsz, én meg itt

s közben meg hol is vagyunk igazán?

én a te álmodban, te az enyémben, és reménykedünk, hogy közöset álmodunk ugyanazon az éjszakán 

...mert minden, amit kimondok, valósággá válik, de ha félve mondom ki, nem a szavak maradnak meg, hanem csak a félelem...

...de katarzis nélkül élet sincsen, vagy ha van is, én nem kérek belőle...

személyes kísértetem

Csak úgy elképzeltem, hogy milyen lenne..
Mögöttem állna, tisztán és csendben. Nézne szomorkás szemekkel, békésen. Még csak meg sem ijednék. Nem húznák vonósok a háttérben, nem lenne hangeffektek sorozata, majd a dermesztő csönd, ahogy szokták ezeket a kísérteties kliséket elnyomni.
Csak lenne ő és én, és tudnánk, hogy nem szólhatunk egymáshoz, mert mindketten egy másik világban élünk.  De adna valami kapaszkodót, amire gondolva nem feledném el, hogy honnan jöttünk, de főleg, hogy hová térünk majd vissza.

medvedal

emlékszem,

emlékszem, régen

a medvéktől féltem

mert úgy véltem

nem lehet vétlen

ez az idétlen 

jószág

annyi esetben,

ahányról hallottam

persze bevallottan

mind csak pletyka volt…

akkor a vád koholt,

és egy medve nem bír védekezni

a szájával neki.

mert csak annyit tud mondani,

hogy brumm

talán, hogy brumm-brumm.

ez abszurdum

de ki védi a medvék jogait,

aki bogozza jogaik bogait?

mert hiába olyan fránya a híre

mert nagydarab

tán büdös is a szőre,

meg nem is mossa a fogait

és nem kap be csak úgy valamit

ő is csak akkor támad

ha kedve támad enni

egy szelet embersztéket

véresen

fene az ízlését,

de nem ehet mindig csak fát férgesen!

és olyan kis cuki az ábrázata

buci a füle,

meg pompom a farka,

és különben is az egészet ő nem így akarta,

 az emberkülsejűt csak kicsit megvakarta,

de tette már felkavarta,

és most szánja-bánja.

különben is van egy lánya 

valahol a bozótosban

cuppogja  a málnát kussban.

kell neki a szülői fegyelem

szóval, tisztelt bíróság, 

medvénkre kegyelem

a vádat elutasítom alapból,

és kiszállok ebből a hülye piros kalapból 

Újra vágtass!

...keze már belelóg a nyárba

az újult erőt várva

szíve még a helyén

kalapja a fején

játékos járása

meglepetést sejtet

szerelmes szívébe

csak egy kardot rejtett

fonalát húzná,

hogy visszataláljon

a készülő nyárba,

és ismét újjá váljon

szapora szíve

lassan így megállhat

de halott szívvel mondd

az ember

mit találhat?

homokos partokat

messze keleten

sziklás vidéken

nem nő a szerelem

fából ácsolt széke

elég roskatag

s jövőjét fürkészve

szíve megszakad

marcangolja magát

és tépkedi haját

nem hallja szavát

csak rugdossa falát

ma már úgy tűnik,

semmit nem hisz el

koponyája  alatt

szétloccsant

agyvelőt visel

falakon átnyúló kezek

akár az istenek

karjukba vájd belé

száraz körmödet

ha ez kell, hát tedd ezt

 a harag most itt jön ki

a kar végén

a fal mögött

úgyis áll valaki

kinek karja

már cafatokban lóg

de ha egyszer

csak ő érti a szót

csak neki nem fáj,

ha ember sír

mert ő már nem ember

s így mindent kibír

tedd a kezébe

fásult dühödet

akaszd nyakába

saját köteled

állj a vállára,

hogy végre láthasd

csak egyet kell lépned

hogy újra vágtass...

Keringés

Hígszavas közegben fuldokolni..

Fázom.

De itt tanyázom.

S szegre rakott elmém

árnyékában teázom.

Értelmem elzárt holmi.

A vitrinben figyel engem.

Lábamon csíkos zokni,

Néha megrázom.

Ilyenkor elindul a vér,

visszafelé halad.

Olyan suta kis ér.

Saját tenyészet,

és ebből kifolyólag

ha nem is ma, de holnap,

s míg itt ülök, lassan, de biztosan

rágja az enyészet.

Ajándékom ilyenkor mi is lehet?

Szarkofágból szökő párás lehelet.

Ezerévek láttán vakon eltalálok

bármely kiszáradt, megrekedt,

elapadt kúthoz,

ahol lyukat fúrok,

majd egy kicsit várok.

Nem jön semmi, meglehet.

Vagy hagyom az egészet.