túlságosan megérteni egy álmot sosem tudunk igazán
vagy tán nem is kellene?
hogy hol kezdődik bennünk a vágy a megismerésre? melyik sejtünk veti fel először a kérdést, hogy látni akarjuk a mögöttest?
számít ez?
csak szeretnénk értelmezni az értelmezhetetlent, hogy be tudjuk fogadni az ismeretlent
te ott állsz, én meg itt
s közben meg hol is vagyunk igazán?
én a te álmodban, te az enyémben, és reménykedünk, hogy közöset álmodunk ugyanazon az éjszakán
...mert minden, amit kimondok, valósággá válik, de ha félve mondom ki, nem a szavak maradnak meg, hanem csak a félelem...
...de katarzis nélkül élet sincsen, vagy ha van is, én nem kérek belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése