Mögöttem állna, tisztán és csendben. Nézne szomorkás szemekkel, békésen. Még csak meg sem ijednék. Nem húznák vonósok a háttérben, nem lenne hangeffektek sorozata, majd a dermesztő csönd, ahogy szokták ezeket a kísérteties kliséket elnyomni.
Csak lenne ő és én, és tudnánk, hogy nem szólhatunk egymáshoz, mert mindketten egy másik világban élünk. De adna valami kapaszkodót, amire gondolva nem feledném el, hogy honnan jöttünk, de főleg, hogy hová térünk majd vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése