Porcelán bögrébe kapaszkodom,
hideg kakaómmal csendben ballagok.
Egy percet engedek rád gondolni csak
Fáradt az én egem.
És hullanak róla kósza csillagok
Meztelen éjszaka elárulja titkát,
hogy szomorúbb bohócot
még soha nem látott,
S csillagbecsület- szóra ígérte,
fázós lelkemnek
küld majd egy kabátot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése